Kis minisorozatunkban Vajk Borbála segítségével bemutatjuk azokat a középkori okleveleket, amelyeket levéltárunk őriz, és amelyek Győr legrégebbi dokumentumai közé tartoznak.
Bár Győr Megyei Jogú Város Levéltárának története minden bizonnyal egészen a középkorig nyúlik vissza, a Mohács előtti időszakot tekintve mégis kevés forrást őriz; az évszázadok és főleg az oszmán hódoltság négy éve oly mértékben elpusztította az iratanyagot, hogy a mai napra mindössze hét középkori oklevéllel rendelkezik intézményünk. Ezek nagy része azonban az eddig fellelt adatok alapján nem a törökdúlás előtti időből maradhatott meg az eredeti, saját középkori anyagából, hanem a 19. század végén kerülhettek a levéltárba letétként, családi levéltárakból.
Erre utal egyrészt az oklevelek provinciális, helyi ügyekkel foglalkozó tartalma. Mindössze két oklevél, ami kifejezetten győri témájú: az 1361-es, a győri polgárok peres ügyeivel foglalkozó (átiratban fennmaradt) oklevél, illetve az 1394-es, melyben László bíró és Győr királyi városrészének hatósága ítélkezik egy – két győri várbeli telek elzálogosításával kapcsolatos – perben. Kiadójuk alapján a hét eredeti oklevélből négy káptalani (két győri, egy pécsi és egy veszprémi), két hatósági (Vas megye, illetve Győr királyi városrész) és egy királynéi kiadvány.
Az oklevelek 19. századi levéltárba kerülése mellett szól az intézmény története is. A levéltárnak ma otthont adó régi városházát 1562-ben építették fel, és itt helyezhették el a középkori iratanyagot, ami azonban az oszmán hódoltság alá került városban (teljesen vagy szinte egészen) elpusztult. A későbbiekben újra növekvő mennyiségű levéltári anyagot a 18. századtól említik a tanácsülési jegyzőkönyvek. Önálló intézményként a levéltár 1846-tól működött: a Helytartótanács 1846. február 10-i, 6012. számú határozatában kikötötte, hogy királyi rendeletre „ezen városban egy levéltárnoki állomás” rendszeresíttessen. A március 20-i tanácsülésen levéltárnoknak Streibig Károly tiszteletbeli ügyészt választották meg. A városházi levéltárnak ekkor két részét említik, a nyilvános és a külön levéltárat. Utóbbiban őrizhették a régebbi, értékesebb anyagot.
Kérdés, hogy ebben az anyagban volt-e középkori oklevél. Az ezzel kapcsolatos legkorábbi adat 1820-ból való; a Tudományos Gyűjteményben megjelent írásában Fejér György (Y álnéven) közölte III. András azon oklevelét, melyben átírta V. István 1271-es kiváltságlevelét. Mint fogalmaz, az oklevél Győr város levéltárában található, azonban az nem derül ki egyértelműen, hogy eredeti oklevelet, vagy másolatot használt-e a munkájához. Weisz Boglárka és Zsoldos Attila e témában tett kutatásai kimutatták, hogy a használt forrás a „Győr város levéltárában őrzött 18. századi másolat lehetett”. Tehát a 19. század első felében minden valószínűség szerint III. András 1295-ös oklevelének egy 18. századi másolata lehetett a városi levéltárban, amelyet később az 1901-es leltár mutatója is említ.
Szintén nem emlékeznek meg egyetlen eredeti, középkori oklevélről sem 1880-ban, a levéltár anyagának felmérésekor. Ekkor ugyanis az Országos Levéltár kötelezett minden közlevéltárat, hogy állapotáról és anyagáról jelentést tegyen. A Győr városi levéltárról ezt az anyagot Visky József városi levéltárnok készítette el. Ebből kiderül, hogy a levéltár anyagában, mely a városháza nyugati oldalán két első emeleti szobában volt elhelyezve, nincsen Mohács előtti oklevél; mint írja, valószínűleg a török uralom alatt tönkrementek. A két legrégebbi iratként II. Rudolf német-római császár és magyar király 1604. április 8-i kiváltságlevelét, valamint Sinan Ban Ali 1594. júliusi levelét jelölte meg a levéltárnok.
Ezek alapján a középkori okleveles anyag 1880 után kerülhetett a levéltárba, de még 1901 előtt. Ugyanis ekkor már szerepelt a hét eredeti oklevél a Sefcsik Ferenc levéltárnok által készített leltár mutatójában. Mivel csak ez került elő, maga a leltárkönyv nem, csupán az előbbire hagyatkozhatunk. Ebből kiderül, hogy a Mohács előtti okleveleket elkülönítve, a Z fiók felső rekesze harmadik dobozában tárolták, Ante-Mohacsiana néven. A leltár szerint 8 darab oklevél tartozott ide (a doboz 1–8. sz. irata), és ugyanebben a dobozban őriztek még két, 18. századi másolatot is (9–10. sz.).
Az 1901-es mutatóban szereplő, összesen 10 darab oklevélből (az első) hét darab ma is a városi levéltár Mohács előtti anyagát képzi. A nyolcadik oklevél, amiről az 1901-es mutatóból mindössze annyi derül ki, hogy „Corrardus, IV. Béla királytól kap adományt”, nem szerepel a levéltár mai gyűjteményében. Fellelhető viszont az oklevél régi jelzete Szentpétery Imre kritikai jegyzékében, melyből kiderül, hogy IV. Béla király 1240. július 28-i adományleveléről van szó, melynek 1592-es, Istvánffy Miklós nádori helynök általi átirata volt a Z fiók harmadik dobozának 8. számú irata.
A 9. számú irat egy 18. századi másolat volt III. András 1295. évi okleveléről, melyben átírta V. István 1271-es kiváltságlevelét. Ez lehetett az a másolati példány, amelyet Fejér György felhasznált az 1820-as munkájához. Ezen okmányt Szentpétery Imre 1943-as munkájába még felvette, azóta viszont lappang. Weisz Boglárka és Zsoldos Attila felvetették, hogy a Győri Egyházmegyei Levéltárban lévő jelzet nélküli másolati példány lehetett valaha a városi levéltárban. Ez azonban kérdéses, mivel a káptalan magánlevéltára (melyből a jelzet nélküli másolati példány is előkerült), soha nem érintkezett városi levéltári iratokkal. Ezért talán valószínűbb, hogy az egykor a városi levéltárban őrzött másolati példányt ma is ott kell keresni, csak az újkori anyagban.
Az egykori levéltári doboz utolsó, 10-es számú irata minden bizonnyal a budai káptalan 1222. szeptember 10-i hamis határjáró oklevelének lehetett egy 18. századi másolata, melyről szintén őriz egy másolati példányt a Győri Egyházmegyei Levéltár.
Mivel 1950-ben az államosítás következtében a városi levéltárat beolvasztották a Győr-Sopron Megyei Levéltárba, felmerülhet a kérdés, hogy nem került-e a három kallódó oklevél(másolat) a megyei levéltár anyagába. Mivel azonban az ottani középkori anyagban sincs nyoma, ezeket a példányokat leginkább a városi levéltár Mohács utáni anyagában kereshetjük.
És akkor lássuk a kincseket!
1322. június 4.
A győri káptalan előtt pomogyi Miklós fia Tamás a saját és anyja, Ágnes valamint nővére, Erzsébet nevében eladta a pomogyi birtokon lévő négy telkét nagymartoni Mihály ispán fiainak, Miklós és András mestereknek 40 bécsi dénár márkáért.
FOLYTATJUK!
