Több mint egy éve olyan szavak határozzák meg közbeszédet, mint a világjárvány, pandémia vagy social distancing (közösségi távolságtartás). Bár a COVID-19 pusztítása nap, mint nap megrendíti az embereket, fontos tudnunk azt is, hogy védőoltások (vakcina) híján a korábbi korokban egy-egy kór megjelenése, elharapódzása még nagyobb problémát jelentett.
Érdekes és érdemes visszatekintenünk, milyen módszerekkel próbálták megfékezni a korábbi korokban Győrben a pestist. Az első adatunk – ami sajnos kevés – arról, hogy a városban ez a kór felütötte a fejét, 1508-ból származik.
1629-ben is pestisjárvány dühöngött a városban. Mivel a bakteriális eredetű betegség ellen nem állt rendelkezésre gyógyszer, így csak a terjedését lehetett lassítani. Ennek érdekében adott ki Hans Preiner (Breuner) győri Obrist rendeletet, hogy – az imádság mellett – a városban (viszonylagos) tisztaságot és jó levegőt teremtsen, ami az egyik alapvető teendő járványhelyzetben. A rendeltben foglaltak szerint a lúgokkal dolgozó céheknek (szíjgyártók, vargák, tímárok, szűcsök, szappanfőzők és gyertyacsinálók) el kellett hagyniuk a várost, és mesterségüket csak a védműveken kívül gyakorolhatták. Portékáikat azonban nyugodtan árulhatták a városban. A mestereken kívül a háztulajdonosokat is arra kötelezték, hogy udvaraikat és házaik elejét tisztítsák meg a felhalmozódott szeméttől és trágyától, és azt hordjanak ki a védműveken kívülre.
„Annak okaert Tysztünk és hyuatalunk vezérlésébül hadgiuk s parancholliuk, hogy mind az teöb ió renben állapodott Varosok s mind penigh ez veghaznak regh io szokása szerint kegtek mingiarast, mindenfele Mester embereknek, Ugimintt Szyartoknak, Wargaknak, Thymaroknak, Zwechieöknek, Zappanfeözeöknek, Giergtia chinaloknak, és minden egieb hasonló lughzo mestereknek, kiknek nehéz biödeös illatjukkal az leveghő eegh inkab megh uesztegeteodik ereosen megh paranchiollia, hogy myndenek az eő lugosokatt az Várasbul minden halladék nélkül tüstént ky Vigiék es az Varason kyuül giakoroliak abbely mesterségekéit, nem tilalmazuán senkiit az ittben való Varrastul és arulástul hasonlóképpen az Mester embereken kyuül egiebekis mindenek hazoknal és Uduarokon való biodeös ganeytt, azon szerint házak eleytt ky tiszttychiak es horgyak.”
A magyar és a német borbélyoknak (sebborbélyoknak) maguk közül kellett egy-egy személyt választania. Ezeknek a személyeknek házról-házra kellett járniuk és látogatniuk a betegeket. Ha úgy ítélték, hogy valakit megtámadott a ragály, azt a személyt a városon kívülre kellett vitetniük és – lehetőségekhez mérten – gyógyítaniuk. A házát pedig rögtön le kellett pecsételniük, azaz karantén alá kellett helyezni.
„Annak feöleötte myngiárt az barbel mesterek keöziöl egy mester Valasztassek, ky az választott nemett mesterrel egiut, az betegekéit látogassa és Nézze, ha afféle deögleletes betegséghben fekszyke auagy nem, es ha mellyett affélét találnak azt mijngiart az varason kyuül bizonios helre ky vytessenek, holott fekiögiek es giogittassek, hogj egyebek tiöle ittben megh ne deögeollyenek, az hazatt penygh myngiárt be pechietelliek.”
A céhtagokon és a kiválasztott borbélyokon kívül az Obrist a lakosokat is felelőssé tette a ragály elleni védekezésben. A rendeletben kötelezték a gazdákat, hogy ha a családon belül felüti a fejét a járvány, kötelesek voltak elöljáróiknál ezt bejelenteni, illetve arról is be kellett számolniuk, kikkel találkoztak az elmúlt időszakban (kontakt-kutatás). Amennyiben a lakos nem jelenti be betegséget, úgy a szomszédja volt erre kötelezve. Ha pedig egyik sem teljesítette kötelességét, úgy szigorú büntetésre számíthattak éppen ugyan úgy, mint a borbélymesterek által elhelyezett pecsétet a karantén idejének lejárta előtt feltörők.
„Annak feöleötte aztis eros büntetésünk alatt megh hyrdettessék házonkéntt, myhelen valamelj háznál afféle deögeös Nyaualiaban leuő ember auagj giermek találtatik, az ház gazdaya ottan megh yelenchye eleotte jaroianak, es az az latogatokal megh nezese es az varashol az rendelt helyre ky Vytesse. Hol penygh az gazda el titkolna, az szomszedy effélékre uygiazuán meg yelenchiék: melliett ha sem az gazda, sem szomszédok megh nem jelentenek auagj el tytkolnak es jeouendeöben ky hyrhedyk, affélék kemény büntesünkett el nem kerölyk, hasonlóképpen azokis igen megh biöntetődnek, Valakyk hazokon való pechyetett ideő eleőtt le merik szakasztanny es hazokott feolnyttnya.”
A következő nagy pestisjárványra a városban 1709-ben került sor. Ekkor a lakosok közül több ezren vesztették életüket a ragály miatt. A fekete halál Győr közigazgatására is hatással volt, hiszen ez évben június 7-től december 10-ig nem ült össze a tanácsülés. Ekkor a szoros karantén miatt a városból történő be- és kiutazást is megtiltották (maradj otthon). Néhány évvel később a gyilkos kór újra felütötte a fejét a városban 1712 őszén-telén. Emiatt a Győrben fogva tartott Korponai Jánosné Géczy Juliannát ( ismertebb nevén a Lőcsei fehérasszonyt) Óvárra vitték át és ott folytatták le perét 1713 márciusában.
A pestisjárványok eltűnését követően a 19. században a Magyar Királyság és Győr lakóit újabb pusztító ragály fenyegette: a kolera. A királyi helytartótanács már 1830 decemberében összeállított egy részletes utasítást azért, hogy a cári Orosz Birodalomban dühöngő epekórság (Cholera morbus) járvány átterjedését meggátolják. A betegség azonban Ugocsa vármegyén keresztül betört a Magyar Királyságba, ahonnan 1831. június 13-án jelentették az első megbetegedést. Győrött pedig az úgynevezett külső tanács Ecker János vezetésével az 1831. július 8-i ülésén foglalkozott a kolerahelyzettel és a királyi helytartótanács utasításával, amelynek eredményeként létrehozták az „egészségre ügyellő bizottságot”.
De ez már egy másik történet.
Bagi Zoltán Péter
