Kis minisorozatunkban Vajk Borbála segítségével bemutatjuk azokat a középkori okleveleket, amelyeket levéltárunk őriz, és amelyek Győr legrégebbi dokumentumai közé tartoznak.

1394. április 10.

László bíró és Győr királyi városrészének hatósága ítélkezik pápoci Miklós deák, Győr régebbi bírája és a néhai Bőmarkú Miklós unokaöccsei, Szakállasi Péter fiai, Lőrinc és Miklós győri káptalani városrészbeli polgárok közti, Bőmarkú Miklós győri várbeli két telke elzálogosításával kapcsolatos perben. Többszöri halasztás után a hatóság maga elé rendelte a feleket végső ítéletre. Lőrinc és Miklós három pátens oklevelet mutatott be, melyek közül Győr királyi városrész hatóságának és a győri káptalan 1389. augusztus 14-én kelt oklevelei szerint pápoci János fia László a saját és fivére, Miklós deák nevében kiegyezett Szakállasi Péter fiaival, Lőrinccel, Miklóssal és Jánossal, Bőmarkú Miklós unokaöccseivel néhai Bőmarkú Miklós minden tartozásáról és más ügyeiről oly módon, hogy Lőrinc, Miklós és János a győri várban lévő Andától vásárolt és Miklós bíró üres telke melletti fél telket Miklós deáknak és János fia Lászlónak adták, ezenfelül két részletben 50 dénár kifizetését vállalták. A győri káptalan 1389. november 20-i okleveléből kiderül, hogy Lőrinc, Miklós és János az 50 dénárt teljes egészében kifizették pápoci János fia Lászlónak, amelyről utóbbi nyugtatta őket. Ezek után Győr királyi városrész hatósága Lőrincet és Miklóst visszahelyezi jogaiba, pápoci Miklóst pedig rágalmazás bűnében elmarasztalja és vérdíja, 100 márka kifizetésére ítéli.