Mesél a győri levéltár

Győr Megyei Jogú Város Levéltárának blogja

Szigeti kuruc-veszedelem

2021. május 14. 10:36 - Mesél a levéltár

Vak Bottyán győri kudarca

800px-ii_rakoczi_ferenc_manyoki.jpgA Rákóczi-szabadságharc időszakában (1703–1711) a kuruc hadvezetés többször is kísérletet tett a Dunántúl elfoglalására. II. Rákóczi Ferenc első alkalommal Károlyi Sándort kérte fel erre a feladatra abban bízva, hogy a kulcsfontosságú országrész megszállásával lehetőség lesz arra, hogy a Bécs irányába törő francia-bajor hadsereggel egyesüljön. A mezei generális, majd 1704. március 1-től altábornagy zömében lovas csapatai 1704 januárjának elején keltek át a befagyott Dunán, kihasználva, hogy a folyópart védelmére a Győrből kirendelt erők nem voltak elegendőek. Károlyinak sikerült is a Dunántúl jó részét Rákóczi hűségére vonnia, ám a területet nem tudta megtartani miután a gróf Siegbert von Heister tábornagy vezette császári-királyi erők 1704 márciusának a végén ellentámadásba lendültek és egyszerűen kiszorították onnan.

Rákóczi csapatai azonban csakhamar, 1704 májusának a második felében visszatértek ebbe az országrészbe. A háromszoros túlerőben lévő, Forgách Simon tábornagy és dunántúli főgenerális vezette kuruc erők a Győr melletti Koroncónál 1704. június 13-án mégis vereséget szenvedtek a Heister seregétől.

A Dunántúl elleni újabb támadásra 1705 őszén került sor, amikor Louis de Herbeville tábornagy hadával Erdélybe nyomult be. Az országrész ekkor védtelenné vált, amit Bottyán János generális-főstrázsamester ki is használt. Néhány egységével 1705 novemberében átkelt a Dunán és decemberre – néhány hely kivételével, mint például Győr – elfoglalta a Dunántúlt. Győzelme részben ellensúlyozta a zsibói vereséget (1705. november 11.) és Erdély elvesztését.

Bottyánnak az ezt követő két esztendőben sikerült megtartania a döntő összecsapást kerülő, portyázásokra és rajtaütésekre épülő taktikájával a kétszeres túlerőben lévő ellenséggel szemben a vidéket. Az így kialakított helyzetének köszönhetően 1707. június 23-án váratlanul megtámadta Győrszigetet és Győrt, a császári-királyi csapatok dunántúli kiinduló bázisát.

Bottyán az erősség és környékének szemmel tartásával telekesi Török Istvánt bízta meg. Portyázó kurucai június közepe táján rajtaütöttek egy, az erősségből Óvár felé tartó császári-királyi csapatra, és fogságba ejtettek egy rác strázsamestert. Vallomásából kiderült, hogy Győrszigetben két rác lovas és egy német gyalogregiment egységei vannak elhelyezve. A Rába, a Rábca és a Mosoni-Duna által körülölelt települést azonban csupán földsáncok és cölöpgátak védelmezték. Bottyán tehát elhatározta, hogy a rendelkezésére álló három talpas és egy lovas regimenttel rajtaüt a Győrszigetben álló ellenséges erőkön, ezzel is gyengítve a dunántúli császári-királyi had erejét és esetleg nagy zsákmányt szerezhet. A jeles hadtörténész, Markó Árpád 1934-ben megjelent cikkében azt fejtegette, hogy Bottyán a győrszigeti rajtaütéstől azt remélhette, hogy esetleg körülzárhatja a várost nagy zsákmány megszerzésében bízva.

bottyan_janos_dorre_tivadar_rajza.jpgBottyán tehát csapataival június 22-én Abdáig nyomult előre, ahol kettéosztotta erőit. A győri helyismerettel rendelkező Wolfart (Bolfart) Ádám vicecollonelust küldte előre a Révay Imre supremus colonellus regimentjének gyalogosaival, hogy a Rábcán gázlót keressenek. A rajtaütés fő erejét ez a néhány kompánia adta. Csapatai többi részét pedig hátvédként és tartalékként Abda és Pinnyéd között állította fel.

A támadás menetét egyrészt rekonstruálhatjuk az egykorú Wienerisches Diariumban megjelent jelentésből, amelyet Iller von Wagnereck Obrist-Wachtmeister vitt el a bécsi udvarba. Eszerint az „egyszemű” Bottyán 2000 rebellis huszárral és 2000 talpassal június 23-án éjjel 1 és 2 óra között egészen váratlanul a „győri elővárost, Szigetet megközelítették és egy rettenetes, [a] tatár[okra jellemző] üvöltéssel” megtámadta. A mindkét oldalon sokáig kitartó muskétatüzet követően, noha a császári előőrsök és a Szigetben lakók bátran ellenálltak, a kurucok megmászták a sáncot. Következésképpen az álmukból felriasztott védőket csakhamar az erősség felé szorították. Erre aztán Révay talpasai elkezdték kifosztani a házakat. Meg kell jegyeznem, hogy a már említett Markó-féle tanulmányban azt olvashatjuk, hogy a kurucok egy másik része az Újvárosba tört és széthányta a cölöpgátat.

Miután pedig felkelt a nap, Győr parancsnoka, Bartolomeo Toldo de Beda Obrist kihasználta az alkalmat: negyven muskétással és néhány német polgárral kitört, és a kurucokat nyomban megtámadták két utcában. A két óra hosszán át tartó véres közelharcban kiűzték a talpasokat Győrszigetből. Markó a Wienerisches Diariumban megjelent hírhez képest máshogyan írta le az eseményeket. Szerinte a bástyákon elhelyezett tüzérség támogatásával tört ki Toldo negyven muskétással és a győri német polgárokkal, hogy biztosítsa a Bécsi-kapu előtti hidat. Ezt követően pedig a főtéren (ma Széchenyi tér) felsorakozott mintegy 600 fős őrség is támadásba lendült. Az Újvárosba benyomulva meglepték a zsákmányt kereső kurucokat.

Akárhogyan is történt Bottyán emberei közül kétszázhúszan halva maradtak, a menekülő talpasok pedig a győriek heves muskétatüze elől a Rábcába vetették magukat. Wagnereck szerint mintegy háromszáz holttestet halásztak ki a folyóból később. Mindezek mellett mintegy húsz főt fogságba ejtettek, valamint zsákmányoltak nyolc dobot, egy halom fegyvert és kilenc zászlót. Ez utóbbiakat Wagnereck magával vitte és bemutatta az udvarban. Ezzel szemben Toldo Obrist kitörő csapatából két muskétás és három polgár elesett, valamint tizenegy fő megsebesült. Érdemes megjegyezni, hogy Wagnereck jelentésében nem szerepelnek a rácok veszteségei, amit Markó azzal magyarázott, hogy a császári-királyi parancsnokok „harcjelentéseikben mindig csak a reguláris ezredek veszteségeiről szoktak beszámolni.”

A Wienerisches Diarium a június 29-e és július elseje között Bécsbe érkezett és megjelentett hírei közt egy újabb jelentést találunk a győri eseményekről. Ez megerősítette a győri kuruc vereséget és Wagnereck beszámolójához újabb iratokat csatolt. Eszerint a 2000 talpasból csak kevesen menekültek meg. A vereséget követően Bottyán állítólag megkérette Toldot, hogy ezeket tisztességgel temettesse el. Cserébe ígéretet tett arra, hogy a szívélyességet viszonozni fogja és költségeit megtéríti.

gyor16867.jpg

Emellett ugyanebben a számban azt olvashatjuk, hogy Toldo segítséget kért Óvárról, ahonnan június 27-én a Rabutin dragonyos regiment 300 lovasa érkezett hozzá Graff Obrist vezetése alatt. A győri Obrist így támadásra szánta el magát. A rendelkezésére álló mintegy ezer válogatott lovassal és hetven huszárral, valamint két löveggel június 28-án éjjel elindult, hogy rajtaüssön a kurucok rábaszentmiklósi táborán. Ez az akció azonban már nem járt sikerrel, mivel Bottyán odarendelt hadai addigra már elvonultak.

Érdemes egy rövid tudománytörténeti kitérőt is tennünk az eseményekkel kapcsolatban. Ugyan Bottyán győri rajtaütése teljes kudarccal végződött, az 1950-es években mégis sikerült a vereséget győzelemmé „formálni”. Az 1951-ben megjelent Vak Bottyán című ismeretterjesztő monográfiában a korszellemnek megfelelően a következőket olvashatjuk az eseményekről: „Közben rác foglyoktól megtudja Bottyán, hogy Győr külvárosában [sic!], Szigeten egy gyalogos és két lovas rác ezredet zsúfoltak össze. Szigetet csak silány erődítmények, földsáncok, árkok és cölöpök védik. Nem kerülne nagy áldozatba ennek bevétele. Egy júniusi éjszakán – mikor a rácok mit sem sejtve pihentek szállásaikon – 3000 hajdú nagy csendben megmászta a szigeti sáncokat. A rácoknak annyi idejük sem volt, hogy kiverjék az álmot a szemükből, a bátor hajdúk irgalmatlan kaszabolást végeztek közöttük. Bottyán szinte a győri vár ágyúi alatt foglalt merész ostromállást a várral szemben. A várőrség azonban a nagy fegyverropogásra kicsapott és heves utcai harc után kiszorította Szigetről a kurucokat. A hajdúknak nem volt nagy veszteségük s tetemes zsákmánnyal tértek meg a győri vállalkozásról.”

Bagi Zoltán Péter

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://meselaleveltar.blog.hu/api/trackback/id/tr1216559362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mészáros Kálmán 2021.05.19. 09:27:23

Biztos, hogy Révay Imre ezredéről van szó??? Nem inkább Gáspáréról? A WD említi a keresztnevet is, vagy csak a családnevet?
süti beállítások módosítása