Mesél a győri levéltár

Győr Megyei Jogú Város Levéltárának blogja

Egy sorsfordító éjszaka Győr történetében

2021. április 19. 11:36 - Mesél a levéltár

"Azmikor az vaspléhből csinált torony tetejére helyheztetett kakas megszólalna."

Győrt a Szinán nagyvezír által vezetett oszmán fősereg 1594. szeptember 29-én foglalta el, ezzel megnyílt a lehetősége egy Bécs elleni ostromnak.

johann_sibmacher_wahre_contrafactur_de_voestung_raab_in_ungern_1594.jpg

Ezt megakadályozandó a Habsburg Birodalom hadvezetése már 1594 novemberében tervezte a város visszafoglalását, ám erre kísérlet csak 1597 őszén történt. Ekkor azonban a Miksa főherceg vezette keresztény had sikertelenül ostromolta az erősséget. A következő télen azonban Adolf von Schwarzenberg és Pálffy Miklós egy új tervet dolgozott ki. Állítólag Giorgio Basta ötlete alapján 1598 januárjának a végén egy tavaszi rajtaütéses támadás részleteit vetették papírra, és amint megkapták az udvar jóváhagyását, megkezdték az előkészületeket. Bár a szükséges hadszerek már februárban rendelkezésre álltak, a terv kivitelezése a rossz időjárás végett egyre csúszott. A csapatok ezért csak március utolsó napjaiban indulhattak meg. Mivel a rajtaütést titokban akarták tartani, így egy hidat csináltak Komáromnál március 26-án "éjszaka hajókból s deszkázatokból azoknak [az ellenség] megcsalására nagy sietséggel." A következő nap délutánján a hozzávetőlegesen ötezer főt számláló keresztény sereg, a rajtaütéshez szükséges két petárdával és ostromlétrákkal átkelt a Dunán, és megindulhatott Győr irányába. A keresztény had előnyomulásának leplezésére mind Győr, mind pedig Tata irányába portyázókat küldtek ki. Még ugyanezen a napon naplemente előtt elérték a nem túl széles és mély tóvá duzzasztott Concó patakot, amelyen a magukkal hozott csónakokon keltek át a szekerekkel együtt, majd útjukat tovább folytatták Ménfőig, ahol a sereg pihenőt kapott.

ps.jpg

A zsoldosok március 28-án hajnalban újra elindultak és a ligetes németi völgybe vonultak, ahol egészen estig maradtak. Istvánffy Miklós történetíró művében említést tett arról, hogy Schwarzenberg itt hívta össze a gyalogság és lovasság fő tisztjeit, és beavatta őket a készülő támadás terveibe, mindenkinek pontosan elmagyarázva a tennivalóját. A sötétség beálltát követően a keresztény had újra elindult, és Istvánffy szerint még 28-án éjfél előtt a múlt évi ostrom megmaradt sáncaihoz értek. Hieronymus Ortelius történetíró szerint azonban a keresztény had csak 29-én éjszaka három órakor érkezett meg. A két műben szereplő eltérésre a magyarázatot a Horváth Mihály által közreadott névtelen jelentés adja meg. Eszerint a hadak valóban éjjel 11 órakor érkeztek meg az előző évi ostrom táborának helyéhez, ám a rajtaütéshez hajnali két óráig nem kezdhettek hozzá. Késlekedésük okát Ortelius, Istvánffy és Illésházy István művében is megtalálhatjuk. Utóbbi a következőképpen írta ezt le: "oly nagy hódvilág volt, hogy (szabadon a fokról) messze földön megláthatták volna az népet." A későbbi nádor szerint ekkor Pálffy és hadnagyai leszálltak a lovukról, "térdre esvén, könyörögöttek az Istennek, hogy (az ő igyeke)zetekben velek legyen." Imáik pedig meghallgatásra találtak, hiszen "szemek láttára egy felhő jütt, ki beburította az holdnak világosságát."

Az időjárás tehát kegyes volt a keresztény csapatokhoz, és szinte észrevétlenül a Fehérvári-kapuhoz vonulhatott Jean de Vabacourt és 100 gyalogosa a két szekérre rögzített petárdákkal. A vallonok mellé öt törökül beszélő magyar lovast is beosztottak, akiknek az volt a feladatuk, hogy amennyiben az őrök a kilétüket tudakolnák, feleljék azt, hogy a Budáról várt élelemszállítmány két szekere érkezett meg a falak alá. Mivel attól tartanak, hogy üldözőik megtámadják őket, így kérik bebocsátásukat a várba. A beszélgetés közben a kisebbik petárdát a várárok ellenlejtőjén lévő rácsos kapura akarták felfogatni, ám erre nem volt szükség, mivel a kapu egyszerű rázásra kinyílt, továbbá a felvonóhidat is leeresztve találták. Késedelem nélkül a Fehérvári-kapu jobb oldalához tolták szekeret és felszerelték oda a nagyobb petárdát. Ezt a műveletet a kapuőrség csak az utolsó pillanatban vette észre. Ekkor puskáikkal tüzelni kezdtek, és három vallont le is lőttek. Eszmélésük azonban túl kései volt, hiszen Vabacourt már meggyújtotta a kanócot, és a petárda felrobbantotta a kaput, egyes darabjait pedig állítólag egészen a piactérig vetette.

1598_gyor_petarda.jpg

A haditerv értelmében a száz vallon gyalogos rögtön benyomult a Fehérvári-kapu boltozata alá, és lekaszabolta annak védőit. A nyomukban törtek előre a Jean de Overbrouck vezette két-két zászlónyi vallon, lotaringiai és francia gyalogosok, akik "a piacot elfoglalák. Ezekután hamarosan [...] az jobb kéz felől való útra menének, mely a várba és a bástyára viszen vala." Az előretörő vallon, lotaringiai és francia gyalogság nyomában Eörsi Péter, Pálffy esztergomi vicéje (helyettese) magyar gyalogjaival tört be a városba, hogy a Magyar- és a Császár-bástyát elfoglalja. Majd őket követte meghatározott rend szerint Miguel de Lopez, Germanico Strassoldo, Jean Pouilly de Hugne és Carlo Verleine lovassága. Schwarzenberg pedig Thököly Sebestyénnel a felrobbantott kapu boltozata alatt állt vitézeivel, hogy szükség szerint segítséget küldhessen oda, ahová kell. A robbanás hangjára a szállásain alvó őrség felriadt. Ibrahim Pecsevi török történetíró szerint "benn a várban ki részegen, ki pedig ópiumtól bódultan gondtalanul feküdt. Mihelyt a balesetről értesültek, a hitetleneket két oldalról megtámadták". Ellenállásuk Schwarzenberg jelentése szerint is igen heves volt. Mahmud győri beglerbég vezetésével az őrség kezdte kiszorítani a vallon, lotaringiai és francia, valamint a magyar hadat is az város belsejéből, jelentős veszteségeket okozva nekik. Ahogy Istvánffy megfogalmazta: "oly balgatag vakmerőség dühösségével az mieinkre rohanának, hogy ötszázat megfutamtatnának, s ottan-ottan még mások odafutamodván, az mieinket három ízben ismég megfutamtatva, az kapu felé gyalázatosan hátra űznék." Ekkor Thököly javaslatára Schwarzenberg üzent a még a falakon kívül álló Pálffynak, hogy azonnal nyomuljon be a bajbajutottak megsegítésére. Lovassága azonban vonakodott harcba szállni, mivel az éjszakai harcot igen veszélyesnek ítélték. Pálffy azonban jó példával járt elől: leszállt lováról, és futva indult el a Fehérvári-kapu felé. Magyar és német lovasok követték példáját és ezzel meg is fordították a küzdelem menetét. Az őrség ellenállását azonban így is csak nehezen tudták megtörni. De Lopez kürasszírjai, Strassoldo lovas lövészeivel és Eörsi Péter magyar gyalogjaival együtt a Szentdombi- vagy Jakusics-bástyánál keveredtek véres kézitusába, "melyen az alajbég, a szpáhiják és timáriótok előttökjárója, sokakkal az lovasok és janicsárok rendin valók közül, levágattatván, elvésze, s ugyanott a mieinkben sokan elesének". A jelentős veszteségeket azonban nem csupán a közelharc okozta. A bástyában őrzött lőport ugyanis néhány janicsár a küzdelem kilátástalanná válása után felrobbantotta. Állítólag ekkor veszítette életét de Lopez 50 spanyol lovasa is.

Miután a védők mind a piacteret, mind pedig a bástyákat kénytelenek voltak feladni, a püspökvárba vonultak vissza, további ellenállásra. Végül azonban "Swarczemburg akaratjából álgyúkat odavonyatván és a várnak forgatván, végre megátalkodások megtöreték, s az győzedelmesnek szabad akaratja szerint megadák magokat." Három és fél év után, négyórányi küzdelmet követően tehát újra keresztény kézre került Győr.

franz_hogenberg_gyor_1598.jpg

Az őrség tagjai közül mintegy 1400-1700 ember esett el, és 300, illetve 500 főre becsülték a foglyok számát. Utóbbiak sem érezhették magukat biztonságban, ahogyan erről az április 3-i jelentés beszámol, mivel a francia és vallon zsoldosok élvezettel ütlegelték, sőt nem egy esetben meg is ölték őket. Állítólag a védők közül alig 4-5 főnek sikerült Budára menekülnie. A keresztény had veszteségeit a sebesültekkel együtt 400-700 főre becsülték. Schwarzenberg sokat említett március 30-i jelentéséből tudjuk, hogy számos lovas és gyalogos megsérült, valamint sok ló is elpusztult a támadásban. Szinte nem volt Rittmeister és tisztségviselő, aki alól 2 vagy 3 lovat ne lőttek volna ki, és ők maguk meg ne sérültek volna. A jelentős keresztény veszteségeket mutatja, hogy Georges Bayer de Boppard francia és lotaringiai regimentjének megmaradt tagjait a győri rajtaütést követően két zászlóba kellett összevonni. Azaz összesen hatszáz gyalogja maradt a múlt év koranyarán felfogadott 3000 főből.

A keresztények a bástyákon és a hadszertárban 187 különféle nagyságú ágyút és mozsárágyút, 2 darab kerekeken szállítható, vascsövű orgonaágyút; nagymennyiségű lőszert, lőport, salétromot és fegyverzetet, valamint 700 lovat, továbbá arany- és ezüstpénzeket, ékszereket, drága prémeket és élelmiszert zsákmányoltak.

gyor750_logop.jpgBár nem a győri volt az első petárdás támadás a magyar hadszíntéren - hiszen 1597. május 22-ről 23-ra virradó éjszaka Pálffy Tatát már visszafoglalta e fegyver segítségével - ám mind stratégiai fontosságát, mind "hírértékét" (hiszen az egész keresztény Európa megünnepelte a győzelmet) tekintve messze túlszárnyalta azt.

Bagi Zoltán Péter

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://meselaleveltar.blog.hu/api/trackback/id/tr1816506034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2021.04.20. 15:05:28

Jó, összeszedett írás.
Köszönöm!
süti beállítások módosítása